Szerencsére mostanában újra feltĂťnt a hazai akváriumokba az elevenszülĂľk e különleges faja. Néhány közülük Pasaréti Gyulához került - egyenesen New Yorkból. Itt olvashattok a tartási és tenyésztési tapasztalatairól.

Rudolf Kner, osztrák ichthyologus írta le ezt a halat, új nemzetséget állítva fel számára. Két alfaja van, melyeket  Carl L. Hubbs határozott meg 1936-ban, a  Belonesox belizanus belizanus és a  Belonesox belizanus maxillosus.

Elnevezések:
Pike killifish (angol), pike livebearer (angol), pike topminnow (angol), gelber hechtkärpfling (német), lebendgebärender hechtkärpfling (német), pepesca gaspar (spanyol), szczupaczek zyworodny (lengyel), zhivorodyaschaya schuchka (orosz).
ElĂľfordulási helye Közép-Amerika, Mexikótól Yucatanon, Belizen, Guatemalán, Hondurason és Nicaraguán át egészen Costa Rica északi területéig terjed. Florida egyes édesvizeiben is már elĂľfordul, de ott nem Ăľshonos.

általában a lassan folyó, zavaros, eliszaposodott vizeket kedveli. Sajnos eredeti élĂľhelyén számos vízbĂľl -a drasztikus szúnyogirtás következtében- teljesen eltĂťnt. Brack vizekben is elĂľfordul. Hosszúkás, megnyúlt testĂť hal. 8-10 sugarú hátúszója és 10-12 sugarú farok alatti úszója -kicsit szokatlan módon- a test hátsó felén helyezkedik el. A fej hosszú, az állkapcsok hajlottak és hegyes fogak ülnek rajtuk. A hím 10-12 centiméterre nĂľ meg és -a legtöbb elevenszülĂľ fogaspontyra jellemzĂľ párzószerve- gonopódiuma van. A nĂľstény általában 15 cm, de néhány év alatt akár 20 cm-t is elérhet. A Poeciliidae család legnagyobb képviselĂľje.

Rendkívül falánk hal, csukaszerĂť életmódot folytató csúcsragadozó, éppen ezért a lelĂľhelyén a kifejlett példányok magányosan élnek, csak a párzáskor találkoznak hímekkel.
Nálam 3 példány (egy nĂľstény és 2 hím) egy 100 literes akváriumban kapott helyet. A nĂľstény jelenleg 12 cm, de a hímek is elérik a 8 cm-t. Természetesen, ahogy a nĂľstény növekszik majd, úgy fog nĂľni az esélye annak, hogy a hímeket meg fogja támadni. Ahhoz, hogy elegendĂľ búvóhely legyen számukra, az akváriumukat teletömtem mĂťanyag esztergaforgáccsal és felcsíkozott krumpliszsákkal.
Vizük 26 °C -os csapvíz (15 NK, 7,5 pH), amelyhez 2 evĂľkanál jódmentes konyhasót tettem. A nĂľstény elsĂľ ellésre kb. 60 ivadékot hozott a világra, a második alkalommal közel 70 darabot tudtam megmenteni a kannibál szülĂľktĂľl, de ez a szám -a nĂľstény méretével együtt- még nĂľni fog, akár több száz is lehet. Az ellések között általában 5-7 hét telik el. A 2 cm-es kicsik azonnal élĂľ sórákot, Cyclops-ot és élĂľ vízibolhát kaptak és láthatóan jó nagy hasat növesztettek. Az egy hetes ivadékokat megkínáltam egy 500 fĂľs 10 napos gurámi csapattal, amely 2 nap alatt nyom nélkül elfogyott.
Azóta folyamatosan kapnak enni, és láthatóan gyorsan növekszenek. 2 hetesen már 3 centisek, míg 4 hetesen 4 cm-t értek el. Az élĂľ vízibolha most is mindennapi táplálékuk. A szülĂľk planktonozáskor begyĂťjtött ivadékhalakat is fogyasztanak.
Ragadozó halak tartása mindig problematikus, hiszen nem könnyĂť társas akváriumban tartani, illetve nehéz a szükséges eleség biztosítása. Ennek ellenére roppant érdekes halak.

Pasaréti Gyula