Tequila Fogasponty

Zoogeneticus tequila "Rio Teuchitlan"
Zoogeneticus tequila Webb & Miller 1998

A most bemutatásra kerülĂľ elevenszülĂľ faj a Magashegyi Fogaspontyok (Goodeidae) családjába tartozik. Magyarországon még gyerekcipĂľben jár a tartása és tenyésztése és kevés a magyar nyelvĂť leírás is róla. Jelenlegi legjobb tudásom szerint próbálom megismertetni a Tequila Fogaspontyot a vad elevenszülĂľket kedvelĂľkkel, pótolva az irodalmi hézagot.

LelĂľhelye Közép Mexikó, ezen belül Teuchitlan folyó. ElsĂľ felfedezĂľi a fajnak nagy valószínĂťséggel R.R. Miller és J.T. Greenbank volt, akik 1955-ben fogtak ki néhány példányt Rio Teuchitlantól északabbra Jalisco államban. Helytelenül Zoogeneticus quitzoensisnek nevezték el. Derek Lambert, M. Smith, C. Rodriguez és C. Butler 1990-ben egy befogó út során találtak rá újra a fajra. Õk a Zoogeneticus sp. Crescent névvel illették. A crescent latin szó, jelentése félhold. A hímek farok úszójának peremét egy narancssárga csík szegélyezi. Ez a szín jelentkezik még a hímek farok alatti és hát úszóján is. Shane A. WebbtĂľl és Robert Rush MillertĂľl végül 1998-ban megkapta a jelenleg is használatban lévĂľ nevét a faj, Zoogeneticus tequila. A névválasztásban nem a méltán híres mexikói ital elĂľtti tisztelgés segítette Webbet és Millert, hanem a Tequila Fogasponty lelĂľhelyéhez közel esĂľ (Teuchitlan) Tequila vulkán. Ezen a területen már a XVI. Század óta termesztik az agavét, a tequila alapanyagát.
A Zoogeneticus Nembe hivatalosan 2 faj tartozik. A Z. tequila és a Z. quitzoensis. Nem hivatalosan számon tartanak egy 3. fajt is. Õt Zoogoneticus purepechus néven emlegetik. La Luzban találták az elsĂľ példányokat, amit elĂľször Z. quitzoensisnek gondoltak. További vizsgálatok után új fajként azonosították be. Egy biztos, figyelemre méltó populáció. A Tequila Fogasponty alapszíne szürkés, amin a pikkelyek ezüstösen csillognak. A nĂľstényeken elszórva fekete foltok találhatóak, a hímeken viszont udvarlás közben kb. 4 hónapos koruktól, ivarérettséget elérve elkezdĂľdik egyfajta színváltozás. ErĂľs izgalmi állapotban nászruhát öltenek. Alapszínük feketére vált, de a pikkelyek ezüstös, aranyos csillogása megmarad, így a narancsszínĂť farokúszó szegély, mint egy korona ékeskedik rajtuk.

A hímek folytonos vetélkedésének és udvarlásának köszönhetĂľen 1 éves kortól a fekete szín egyre gyakrabban dominál. A hierarchiában elfoglalt helyüket jellegzetes remegĂľ mozgással döntik el, és folyamatosan fitogtatják erejüket a nĂľstényeknek is. AlapvetĂľen nem csipkelĂľdĂľsek, de mindenképp biztosítsunk számukra kellĂľ búvóhelyet. Társításuk lehetséges más velük azonos méretĂť, de legalábbis jó kiállású fajokkal. Fátyolosfarkú fajokat (Guppi, Betta) semmiképp se tegyünk melléjük. Szeretik a kristálytiszta, jól szĂťrt oxigénben gazdag vizet. Két fontos dologra kell odafigyelnünk, ha eredményesen akarjuk tartani és tenyészteni a fajt. Az elsĂľ a hĂľmérséklet, aminek nem szabad tartósan 23 fok fölé emelkednie. A legjobb, ha nyáron kitelepítjük az állományunkat egy kerti tóba , aminek a magassága minimum 60 cm, szélessége pedig 100 cm legyen. Ez azért fontos mert a magasabb vízoszlopnál a felsĂľ vízréteg melegszik fel leghamarabb, így a halak, a számukra már kényelmetlen meleg elĂľl az alacsonyabban elhelyezkedĂľ hidegebb vízrétegben maradhatnak. Napközben a tavunk hĂľmérséklete lehet, hogy megemelkedik, de este lehül és ez a hĂľingadozás valamint a napfény erĂľsíti a halak immunrendszerét. Természetesen akváriumban is lehet tartani Ăľket nyáron, de akkor tartsuk be a 23 fokos határt. Következményei a tartósan magas hĂľmérsékletnek betegségekre való fogékonyság, és élettartalmának rövidülése.
A második fontos paraméter a helyes táplálásuk. Kifejlett állatokat naponta elegendĂľ 1x etetni lehetĂľleg sok növényi és állati eredetĂť tápanyaggal. A természetben táplálékuk közel 90%-át algák és egyéb növényi anyagok teszik ki. Ezt mi is vegyük figyelembe. Hajlamos a lelkes akvarista túl etetni halait, ami egy ilyen vad faj esetében nagyon ártalmas. Hajlamosak az elhízásra, elzsírosodásra, ami a hímeknél még kevésbé,de a nĂľstényeknél már elég drasztikusan jelentkezik és akár bele is pusztulhat egy szülésbe. Forrázott, vagy ledarált, majd fagyasztott saláta levelet, spenótot bátran adhatunk nekik, de nagyon jó minĂľségĂť Spirulinát tartalmazó szárazeleséggel is próbálkozhatunk. Ezek mellett Zooplanktonokkal (Daphnia, Cyclops, stb), Drosophilával, Szúnyog lárvákkal is egészítsük ki étrendjüket. A kulcsszó a változatos etetés!

Egy éve jutottam hozzá 8 db kb. 4 hetes fiatal egyedhez. Sok tenyésztĂľ jobban szereti, ha fiatal állatokat kap, így biztos lehet benne, hogy a felnevelt és tenyésztett állatoknál a saját módszere vezetett sikerhez. A nemek ilyen fiatal korban még nem meghatározhatóak. Ideális esetben már 7-8 hetes korukban megmutatkoznak az ivari különbségek A Magashegyi Fogaspontyok családjába tartozó hímek nem Gonopódiummal, hanem Andropodiummal rendelkeznek. Ez a nemi szerv nem olyan látványos, mint a tüske szerĂť Gonopódium, de a gyakorlott szem már jól meg tudja különböztetni. A Farok alatti úszó módosulása, vagyis az anális úszó íve nem törik meg a nĂľstényeknél, ellentétben a hímekkel. A nemek másik meghatározási bélyege pedig a hímek ékessége, a narancsos farokúszó.

Ivarérettségüket 5-6 hónapos korukban érik el, táplálástól és tartási körülményektĂľl függĂľen. AlapvetĂľen nem jellemzĂľ rájuk a kannibalizmus, de ha már a vemhes állatok hasa láthatóan kikerekedik, szinte szögletes, tegyük Ăľket szülĂľketrecbe, így növelve a születendĂľ utódok életben maradási esélyét. Az ivadékok maximális száma nálam 10 db volt. A kicsik mérete fél cm-t nem haladta meg. Az elsĂľ szülés alkalmával mindössze 4 db kis Tequilát találtam, de a második már eredményesebben sikerült.

A két szülés között 45 nap telt el. Más tenyésztĂľknél az ivadékok száma idĂľsebb nĂľstényeknél sem haladta meg a 20 db-ot. én havonta 3 evĂľkanál sót teszek a vizükbe ezzel megelĂľzve egyes betegségeket.